About the host school

Report about the job shadowing in Portugal

Last year a delegation of six people came from the Azores to our school. They were all special needs teachers and spent a week with us. As an English teacher I was helping them with the communication during visiting classes. I was gladly organising a day trip for them to Herend and to the Lake Balaton. I have attended with great interest the presentation about their school and education system. The development of pupils with special needs is not my area of expertise as a teacher for English and Mathematics, but it is inevitable to invest extra time in children who learn slower than the others for any reason.

This year we were able to visit them in their country. Thanks to our coordinator, Pató Csabáné Szebényi Éva, we could start off as a group of six as well. The journey itself was already an unforgettable experience. The islands are amazing, the nature is rich and colourful and the beauty of the ocean is indescribable. We received a warm welcome at the school, the pupils were singing Ode to Joy and were waving with Portugal and Hungarian flags.

We prepared a presentation about the Hungarian education system, our school and country which was followed by an informal conversation between colleagues. We were happy to hear their nice experiences from Hungary, many of them are planning to visit our country with their families. We were very proud to hear that among all the schools they visited, they could learn the most from us and will use their experiences in the future during their work with children.

Although I was mostly only translating during classes, they were still very useful for me. I have experienced calmness and patience. They always took their time, there was no rush neither for the pupils nor for the teacher. The lessons always took 90 Minutes, but we did not feel tired even the youngest pupils could carry through. I really liked the fact that homework can be given only 3 times per week, the children are practising during classes. I think that the reward card system for the class communities is a great idea. It is a very good community-building method. I also liked that the classes were beginning gradually which means that the breaks were also shifting and only a small group of kids are outside in the court at the same under supervision. The teachers do not have other activities than teaching. There are also teacher assistants and also psychologists if needed. There is a reformation of the education system going on in Portugal. They start to learn reading and writing already in kindergarten - they almost function as a school - which is not very popular among the parents. In my opinion those activities are way too soon, for that age playing is more important.

It was a positive experience for me that almost everyone is speaking English. We learned that it is very hard for educated people to find a job on the Islands therefore they leave and most of them are never coming back and the population is decreasing. There are opportunities in agriculture and in the fish processing industry. We were visiting during our trip a cheese and a tuna factory. Both were very exciting!

We came back with unforgettable experiences and gained a lot professionally. We were happy to report about the trip to our colleagues and pupils. I hope that more and more teacher can be a part of such a wonderful professional journey.

I am thankful for this wonderful experience!

Szallerné Sass Katalin

Where the rainbow ends... our dream came true...

It was not my first visit to Portugal but it was the longest I have ever done before and furthest place where I have ever got before.
Working as the coordinator of the Erasmus+ project, it was my task to prepare our journey and organize our trip to the host school to Velas, Azores, Portugal.
During our visit I had several tasks as well. First of all as an English teacher my task was to provide language support for my colleagues,
as a former ICT teacher, the task was to analyze the ICT facilities of the host school and as a teacher who has done a course on dealing with difficult learners the task was to observe lessons with special educational needs (SEN) students.

We had opportunity to talk to the headmaster of the host school and get information about it.

The school has 698 students and 101 teachers, including 37 special needs teachers. We were surprised that the teachers' task is only teaching.
The school has 40 people to help with several tasks, for instant guide students from one place to the other, help at the school canteen,
do paper work for school. These helpers were unemployed people who had to do a course and had an oral interview with the management of the school before they started working at school.

The most surprising thing for me was that most of the teachers of the host school could speak English at intermediate level, so we had no problem with communication.

We observed 14 lessons during this period, mostly SEN lessons, but we could observe an ICT, a Chemistry, a Science and a Music lesson as well.

As for my second task (ICT) I could establish that the school has an IWB almost in every classroom but they use it only for projecting things and not as an interactive "touchscreen". The Portuguese education ministry provides online materials for the schools and the teachers can use them even if they are on the furthest islands of Portugal. They start ICT very early, at grade 2 and during our observation we noticed that not only the ICT teacher but the class teacher and a special needs teacher participated and provided help for students.

As for special educational needs: the cases at the host school are more serious than at our school, but they try to do everything to help and support these students. At the first stage the kid is included in a class and if the class teacher notices the problem she can ask for help and a special needs teacher goes to class and helps the child. At the second stage the kid goes to a segregated class that contains students from different age but the same level of knowledge or improvement. One special needs teacher deals with them. They work with individual development plan and by the end of the year the teacher decides if the kid reached the goals of his or her development plan. If yes they can increase the goals, if not then the kid either starts the same class but with different goals or the kid starts a new class with lower expectation. The school's aim is to prepare these kids for life. They are going to be gardener, worker at a cheese factory or helpers at a farm.

Beside school experience we enjoyed the trips that was organized by the host school.
We had an opportunity to meet the vice-mayor of the town, to visit a cheese factory and a coffee plantation.
The view from the island was amazing and we enjoyed all the  minutes of our staying.
We can consider us a very happy school that got the grant and the opportunity to be a part of this European job shadowing experience.

Éva Pató Csabáné Szebényi

Azori szigetek, intézménylátogatás

2016.szeptember 30. és október 10 között kolléganőimmel együtt felejthetetlen utazásban vehettünk részt az Azori-szigetekre látogatva.
A szigetről a tanárnők 2015-ben látogattak el hozzánk , s ismerhették meg tanítási módszereinket, országunkat, oktatásunkat.

Pató Csabáné Szebényi Éva tanárnő segítségével lehetőségünk nyílt az Erasmus+ pályázatának útján ellátogatni most hozzájuk (2 fejlesztő pedagógus, 2 gyógypedagógus, 2 angoltanár), hogy részt vegyünk az ő fejlesztési tanóráikon, megismerhessük a gyógypedagógiai oktatásukat, szakmai kompetenciánkban fejlődni tudjunk, a szakmai módszereket átvehessük. A nagy távolság miatt először Brüsszelbe repültünk, majd Lisszabonba és Ponta Delgadaba. Itt töltöttünk el egy éjszakát s másnap repültünk tovább Sao Jorge szigetére, Velasba, ahol a szállásunk volt. Másnap felfedezhettük Pico szigetét, ahova motorcsónakkal látogattunk el. Hatalmas élmény volt számomra.

Az iskolába a következő napon látogattunk el először. Megérkezésünkkor a gyerekek üdvözlő dallal, furulyával, tánccal kedveskedtek nekünk. Rövid szünet után az igazgató úr is köszöntött bennünket, s mi PPT prezentációban bemutattuk országunk, oktatásunk.

Ellátogattunk egy óvódába is melynél meglepődve tapasztaltuk, a mindössze 25 fős óvodába 2-6 éves gyerekek járnak. Emellett nincs ebéd utáni alvás, délután 5 óráig vannak az óvodában a gyerekek. Már ekkor megkezdődik az iskolára való felkészítés; betűkkel, számokkal ismerkednek.

A tanítási órák 8.30-kor kezdődnek és 17 órakor végződnek. 90 perces tanóráik vannak, néha az óra felénél a tanárok váltják egymást.
15 percesek a szünetek. Ebédidő 1 óra.

Az iskolában többnyire fejlesztő foglalkozásokon vettünk részt. Nagyon pozitív volt számomra az egyik órán az oktatás, mely során a tanárnő egy legendát mesélt el, mutatott be a gyerekeknek, képekkel illusztrálva, majd a képek segítségével a gyerekeknek maguk kellett elmesélni a történetet ezzel az auditív figyelmüket fejlesztve. Jó volt megtapasztalni, hogy mennyire rugalmasan kezelik az oktatást;
Ha a tanuló nem teljesít jól egy adott órán, nehézségei adódnak, a tanórán differenciál feladatokat kap, s ha ezzel nem sikerült felzárkóznia, akkor kerül át fejlesztésre. Ha az idő előrehaladtával a tanuló előrelépést mutat, kevesebb fejlesztő órán kell részt vennie, ellenkező esetben átkerül súlyosabb kategóriába. Általában portugál, illetve matematika órákról lehet kihozni a diákokat.

Pozitív volt még számomra továbbá, hogy a magatartási problémákkal küzdő gyerekek gyógyszeres kezelést nem kapnak.

Az ebédeltetés és az iskolába való belépés is beléptető kártyás rendszerrel működik.

Nagyon inkluzív az iskola; amennyiben egy tanuló segítségre szorul, saját órarendet is tudnak készíteni számára és külön tanár segíti őt a felzárkózásban.

Az iskolában nincs tanári felügyelet, biztonsági őrök vigyáznak a gyerekekre, és szakképzett kisegítő személyzet figyel rájuk. Időben elcsúsztatott szünetek vannak; a különböző korú gyerekek más-más időpontban mennek ki szünetre.

Az iskola épülete rendkívül modern, jól felszerelt, digitális táblákkal és modern eszközökkel is tanulnak az órákon.

A tanárok hozzáállása példátlan, rendkívül nyugodtak, toleránsak a gyerekkel, minden tanuló a saját tempójában haladhat.

A kirándulásunk során feltérképezhettük a szigetet, megfigyelhettük szépségét. Ellátogattunk kávéültetvényre, ami egyedüli Európában, megcsodálhattuk a tájat, az óceánt. Az utolsó estén búcsúvacsorán vettünk részt, s eszmecserét folytattunk portugál koordinátorunkkal.

Rendkívüli élmény volt számomra, rengeteg tapasztalatot szerezhettem, amiről úgy gondolom, hogy a jövőben hasznosítani tudom munkám során. Őszintén remélem kollégáimnak is lehetősége nyílik arra, hogy hasonlóan felejthetetlen élmény részese lehessen.

 2016.10.16                           Magosiné Váradi Erzsébet              

Portugália – Azori-szigetek – Sao Jorge - Velas – Escola Basica e Secundária de Velas

    Történetünk két évvel ezelőtt kezdődött, amikor a mostani fogadóiskolánk pedagógusai olyan intézményeket kerestek Európa szerte, ahol a speciális szükségletű tanulók fejlesztését nézhették meg a gyakorlatban. Így találtak ránk Patóné Csabáné Szebényi Éva kolléganőnkön keresztül, aki már sok-sok Erasmus program koordinátora volt iskolánkban. Hamarosan meg is érkeztek a portugál kollégák, sok órán keresztül hospitáltak nálunk, gyógypedagógusoknál, fejlesztő pedagógusoknál, illetve a tanodában. Emberileg és szakmailag is nagyon pozitív és emlékezetes volt ez a hét. Ekkor még csak reméltük, hogy egy esetleges viszont pályázat segítségével mi tekinthetünk bele az ő munkájukba. Sikerült, köszönet érte lelkes koordinátorunknak, Patóné Csabáné Szebényi Éva kolléganőnknek. Így indultunk útnak, ráadásul ismert emberek vártak bennünket a közös tapasztalatcsere második állomásán.

  Az utazásunk kalandosnak mondható, hiszen öt repülőjárat juttatott bennünket utunk végállomására. A megtett távolság 3866 km.  Az iskola az Azori szigetek kilenc szigetéből az egyik középsőn, San Jorge szigetén található, Velas településen. A sziget oktatási szempontból két régióra van osztva, az egyik régiónak a fogadóiskolánk a központja. A gyerekeket iskolabuszok szállítják a környező településekről a lépcsőzetesen kezdődő tanításra. Fél kilenckor, kilenckor és fél tízkor kezdődnek az egyes korcsoportok órái. A tanórák kilencven percesek, hol egy tárggyal, hol félidőben cserélve. A diákok létszáma körülbelül 700 fő. Az iskolában 101 pedagógus és 40 fő kisegítő személyzet dolgozik.  Az ő feladatuk az udvari ügyelet biztosítása, az ebédlői ügyelet és segítségnyújtás, kísérések, illetve a nem pedagógiai jellegű adminisztrációs feladatok.

   A hetünk nagyon kedvesen indult. Az iskola diákjai kis műsorral kedveskedtek a messziről jött vendégeknek, talán a szigeten ez nem mindennapi dolog. Volt ének, tánc, apró zászlócskák… Szívet melengető volt. Ezt követték a felnőttek üdvözlő szavai és a mi prezentációink. Ebből az én feladatom a nálunk folyó fejlesztő munka rövid bemutatása volt. Megismerkedtünk iskolájukkal. Teljesen új építésű, jól felszerelt, mindenféle feladatnak elegendő és megfelelő teret biztosító. A speciális szükségletű tanulók tantermei egy  külön folyosón helyezkedtek el.  Szembetűnő volt a dekoráció hiánya, de 5 évig, a garancia lejártáig, nem díszíthetik a falakat.

   Másnaptól órákat látogattunk. A legtöbb óránk a speciális igényű gyermekek tantermeiben zajlott, de sajnos nem mindegyik. Számomra a legfontosabb új információt a fejlesztő struktúrájuknak felépítése jelentette. Amikor észlelik a problémát, megpróbálnak először osztályszinten a leghatékonyabban segíteni. Erre láttunk is gyakorlati példát, amikor is egy harmadikos informatika órán a szaktanáron kívül bent volt az osztálytanító és a fejlesztő pedagógus is, a maximális segítséget biztosítva az arra rászorulóknak. A speciális pedagógusokon kívül pszichológus is a kollégák segítségére van. A következő szinten néhány órára kiemelik kis csoportban a fejlesztendő gyerekeket az osztályukból, így támogatva meg őket. A súlyosabb nehézségek esetében pedig egy külön kis osztályban vannak együtt a hasonló fejlettségű, hasonló nehézséggel küzdő gyerekek, ennek létszáma 10 fő alatt van. A legsúlyosabb eseteknél pedig mikró csoportban folyik a munka, négy gyermek tartozik egy pedagógushoz. Hét speciális tanár dolgozik a különböző szinteken. Mi mindegyik szintre láthattunk példát. A kiscsoportban volt két hiányzó, így két gyerekkel foglalkozott a kolléga. Sok eszközzel, játékosan, végtelen apró lépésekben, sok megerősítéssel. A kis osztálynyi csoportban is a tapasztalásból indulás volt az alap, de mi már csak egy feladatlapos realizálódását láttuk. Az osztályból kiemelteknél egy kerettörténetre (szigetek keletkezése) voltak felépítve a feladatok, figyelem koncentráció, emlékezet, hallott szöveg értése voltak a fő fejlesztési feladatok. Nagyon érdekes volt a tanórán belüli megsegítéses módszer. Itt egy autizmus gyanús kisfiú tanult részben együtt a társaival. Hasonló feladatokat oldott meg matematikából, de kisebb számkörben, sok eszközzel, rajzzal, két személyes kapcsolatban. Az óra egy részében a terem melletti fejlesztőnek kialakított helységben folytatták ketten a munkát, még inkább egyénre szabottan. Mozgással, eszközzel, énekkel, játékkal, sok érzékszervet és észlelési csatornát bevonva. Ami még nagyon tanulságos volt, hogy ezután visszatérve az osztályba, a kisfiú kapott egy személyre szabott feladatot a táblánál, majd ennek megoldása után ő is értékelhette a saját munkáját egy kis értékelő lapocskán” Tízig tudom a sorszámneveket”. Jó volt látni ezt a típusú fejlesztő munkát, ami sokban hasonlít a mi gyakorlatunkra, ám struktúrájában jóval rugalmasabb.

  Az órákat, sőt a napokat, végig a nyugalom hatotta át. Volt idő a feladatokra, volt idő elmélyülni bennük. Nem hallottam sürgetést, gyerek és felnőtt is ebben a szellemben dolgozott.

   Meghatározó élmény volt számomra ez a hét. Először vettem részt utazóként ilyen típusú programon. Öröm volt újra találkozni az ismert kollégákkal és új ismeretségeket kötni. Bepillantást nyerni egy másik ország integráló iskolájába, az ott folyó speciális munkába.

   Mindemellett a táj szépsége leírhatatlan, szabiidőnkben módunk volt ezt is maradéktalanul kiélvezni. Az óceán közelsége és szépsége, a látvány, a hang és az illat elkísért hazáig. A szomszéd sziget Pico, az ugyanilyen nevű vulkánjával és az UNESCO örökség részét is képező szőlőültetvényeivel marad emlékezetes. A gyerekek még az osztályaik ablakából is ezt a hegyet látják. Jártunk sajtüzemben és tonhal gyárban, de a sziget egyetlen aprócska kávéültetvényét is megnéztük, csak úgy, mint a mesebeli nemzeti parkjukat.

   A csodálatos és nagyon tanulságos hetet köszönöm helyi koordinátorunknak, a portugál koordinátorunknak, Maria Silveira - nak, és vendéglátóinknak, akik a szakmai programokon túl kirándulásokat, sétákat, közös vacsorát is terveztek számunkra.

Ulrich Erika

Intézménylátogatás Velasban

A 2014-15-16-os években iskolánk néhány tanárának lehetősége nyílt megismerkedni más európai országok oktatási rendszerével. Egy ilyen delegáció tagjaként utazhattam én is a Portugáliához tartozó Azori szigetekre, Velas városába.

Szeretnék köszönetet mondani, az anyagi támogatásért a szervezetnek, valamint Pató Csabáné Szebényi Évának, aki koordinálta a kiutazást.

A tapasztalatok egy gyógypedagógus szemszögéből

Escola Básica e Secundária de Velas

Az épület egy egészen új, modern, két emeletes épület, az előző évben került átadásra. Az intézményben középiskola is működik, egészen 18 éves korukig tanulhatnak itt a gyerekek. A tanulók létszáma 698 fő, a tantestület létszáma 101 fő, ebből 7 tanár tanítja a 37 fő speciális igényű tanulót.

40 fő alkalmazott dolgozik az iskolában, akik a szünetekben a folyosókon felügyelnek, ebédeltetnek, az udvaron látják el az ügyeleti teendőket.

Érkezésünkkor az alsó tagozatos gyerekek magyar és portugál zászlót lengetve, az Öröm ódát furulyázva fogadtak. Kedves gesztus volt tőlük. Ezután a tanárok és az igazgató fogadott minket, itt mutathattuk be azt az előre elkészített prezentációt, amit országunkról és a mi iskolánkban folyó munkáról állítottunk össze. Ezen a napon ismerkedtünk a városka nevezetességeivel.  Protokoll látogatást tettünk a polgármesteri hivatalban, az alpolgármester asszony fogadott minket. Körbejártuk a gyönyörű épületet, megnézhettük a levéltárukat is, több száz éves dokumentumokat gyűjtött ide egybe egy igazából iskolázatlan ember.

Intézménylátogatásunk érdemi része hétfőtől, péntekig zajlott.  Óralátogatások keretében testközelből láthattuk a konkrét munkát.

A speciális igényű gyerekek egy elkülönített részben három csoportban tanulnak.  Egy csoportban 4 fő közepesen súlyos intellektuális képesség zavarral, a másik két csoportban, 7-10 fő, enyhe intellektuális zavarral küzdő tanulót oktatnak. A csoportok összetételét nem az életkor határozza meg, hanem a fejlettségi szint. A tanulócsoportok fejlesztése és értékelése az államilag szabályozott tantervi irányelvek szerint történik.

A speciális segítségnyújtás másik formája az egyéni fejlesztés a tanórán nyújtott tanári jelenléttel. Az óra bizonyos szakaszában kiemelve a tanulót, majd visszatérve, adekvát feladattal bekapcsolva az óra menetébe.  Más esetben élnek az egész óra ideje alatt történő fejlesztés lehetőségével, kiemelve a gyermeket a közösségből, akár személyre szabott órarenddel is. Természetesen egyéni fejlesztési tervvel dolgoznak. A speciális segítségnyújtás idejét a haladás tempója határozza meg. Rugalmasan kezelik. A hospitálások alkalmával mindkettőre láttunk példát.

Bekapcsolódva a foglalkozásokba láthattunk irodalmi foglalkozást, ahol a szigetek eredetmondáját dolgozták fel, rajzos megsegítéssel, láthattunk zeneórát, ahol minden tanuló saját ritmushangszerén kísérte a számítógépről megszólaló zenekari darabot, ezzel részévé vált az instrumentális darabnak. Rajz-vizuális órán saját kezüket rajzolták és festették. A barnára festett kezek lényegültek át fává, amit őszi levelek felragasztásával tettek egésszé. A kezek erdejében helyet szorítottak a mieinknek is, megtisztelő volt számunkra. Utoljára, de nem utolsó sorban, részt vehettünk egy olyan órán, ahol az általuk ültetett és gondozott fűszer- és gyógynövények felhasználási módját, hatásait rögzítették. Minden komplexitásról és átgondoltságról árulkodott. Részt vettünk a mentálisan súlyosabb állapotú két kis növendék foglalkozásán is, együtt színeztünk, kézműveskedtünk, kártyáztunk. Testközelből figyeltük, hogy a pedagógus az egyéni bánásmódot alkalmazva, hogyan reagál a problémahelyzetekre, pl: szabály betartása, hogyan tartja ébren a figyelmet, folyamatos kérdéseivel.

Hogy az iskoláról minél teljesebb képet kaphassunk normál osztályok óráin is hospitáltunk. Láttunk alsós matematika, informatika, felsős kémia illetve természetismeret órákat. Minden teremben volt számítógép, interaktív tábla, az utóbbit még nem tudták tökéletesen használni, mert az érintő funkció nem működött.

A gyerekek munkafegyelme, feladattudata, motiváltsága szembeötlő volt. Hogy motiváltságukat fenntartsák, egy érdekes módszert alkalmaznak, ezt, mint jó gyakorlatot hazahoztuk és beszélni fogunk róla, miként lenne nálunk alkalmazható. Kártyákat gyűjthetnek minden órán. Ezek a magatartásért, feladatvégzésért, aktivitásért, adhatóak és egy–egy pontot érnek. Egy órán nyolc ilyen kártya gyűjthető össze. Meghatározott időben ezekhez pénzösszeget társítanak és a helyi vállalkozók finanszírozásában ajándékokra válthatok. Ebből mehetnek kirándulni, étterembe ebédelni, de akár fodrászhoz, vagy körmöt lakkoztatni is.

Utunk nem lett volna teljes, ha a környezeti szépségekkel, geológiai nevezetességekkel, infrastrukturával nem ismerkedünk meg. Ezt célozták a szabadidős programjaink. Ellátogattunk a helyben termelt tejet feldolgozó sajtgyárba, a kifogott tonhalakat konzerváló halfeldolgozó gyárba, és a szomszédos szigetre, annak természeti szépségeivel, illetve más nevezetességével megismerkedni.

Földesi Ilona

Mottó. Ha egy álom valósággá válik, akkor úgy érezzük, álmokban járunk.

Intézménylátogatás az Azori szigeteken

Iskolánk 2015-ben sikeresen pályázott az Erasmus+ KA1 mobilitási formára. mely lehetőséget nyújtott számunkra-fejlesztőpedagógusok számára-, hogy részt vehessünk egy iskolalátogatáson, ahol a speciális igényű tanulókkal folyó munkát figyelhettük meg.

Életem nagy utazása volt az Azori szigeteki látogatás, és nem a távolság miatt, ami Budapesttől mintegy 3800 kilométer.

Az Atlanti-óceán közepén fekvő, Portugáliához tartozó vulkanikus eredetű szigetcsoport, kilenc egymástól távol eső, eltérő kultúrájú, adottságú szigetből áll. Minden szigetnek megvan a maga színe: Sao Miguel zöld, Santa Maria a citromsárga, Sao Jose a barna, Pico a fekete Terceira, az „orgonaszínű sziget” Graciosa a fehér Faial, a „kék-sziget” Flores és Corvo szigete, „az Atlanti-óceán kertje

Escola Básica e Secundária de Velas

Fogadó iskolánk Sao Jose szigetén található, Velasban. Ezt a hosszúkás alakú szigetet mindössze tízezren lakják. Az iskolába járó diákok száma: 698 fő közülük 37 fő speciális igényű tanuló. Velük 7 speciális képzettségű pedagógus foglalkozik. Csoportszobáik az új építésű épületben külön folyosón kaptak helyet saját mosdóval, kis konyhával.

Élmény volt látni, ahogy a fejlesztés rendszere felépül. Első szinten az osztálytanító jelzi a tanuló problémáját. Ekkor segítséget kap a gyermek az osztályon belül egy fejlesztő pedagógus személyében, aki segíti órai munkáját, haladását. Második szinten bevonják az iskola pszichológusát, és ha ő javasolja, akkor a szülővel is egyetértve kiveszik a gyermeket az osztályból a délelőtti órákról és a speciális tanárok által tartott foglalkozásokon vesz részt. A délutánt már az osztályával tölti, és ha sikerül hátrányát lefaragnia végleg visszakerül az osztályába. Akinek ez nem sikerül, a harmadik szinten egy speciális osztályba kerül, ahol képességei szerint haladhat. Bizonyos tantárgyakat nem kell tanulnia elkerülve ezzel az iskolai kudarcot, és a szorongást. Ők felnőtt korukban a gyárakban vagy az állatok mellett fognak dolgozni. A rendszert a rugalmasság az átjárhatóság jellemzi.

Nagyon tetszett a lépcsőzetes iskolakezdés. Ebbe az iskolába 6-18 éves korukig járnak a gyerekek.8.30-kor kezdenek a kicsik, 9.00-kor a nagyok. A délelőtti órák 90 percesek. Ebédidőben, aki közel lakik, hazamehet ebédelni, és utána visszajön a délutáni órákra. A tanítás 17 óráig tart. A gyerekeket iskolabuszok hozzák-viszik a környező településekről.

Értékelési rendszerükből kiemelném a jutalom kártyákat. Ezeket a plasztik kártyákat az órai munkáért, magatartásért kapják az osztályok. Félévente összeszámolják, és amelyik osztály a legtöbbet gyűjtötte, jutalmat kap. A jutalmat a helyi vállalkozások adják. Ez lehet vacsora, mozi látogatás, vagy akár fodrászat is az osztály számára.

A kollégák Velasban „csak tanítanak”! Szünetekben, ebédkor segítők vannak a gyermekekkel. Ezt a rendszert követendő példának ajánlanám valamennyi az oktatásban dolgozó és oktatással foglalkozó szakember számára. A segítők foglalkoztatása segítene a munkanélküliség csökkentésében.

Ami még szembe tűnő volt számomra az a nyugalom mind a gyermekek mind a tanítók részéről. Úgy tűnt számomra, hogy a gyerekek nincsenek agyon fegyelmezve, ha szünetben kiment az udvarra az is jó volt, de ha bent maradt és a folyosón, a földön ülve kártyázott az sem volt probléma. Talán ennek köszönhető órai példás munkafegyelmük és figyelmük.

A kollégák helyi koordinátorunk, Maria Silveira vezetésével a tanítás után programokat szerveztek számunkra, így kirándulásaink alkalmával csodás helyeket láttunk. Megtapasztalhattuk, hogy az Azori-szigetek a nyugalom földdarabjai. Utánozhatatlan zöld rétek, rengeteg tehén, fortyogó vulkánok, hortenzia bokrokkal szegélyezett utak és remek ételek, jellemzik. Voltunk a sajtgyárban, ahol megismerhettük, hogyan készül az Azori-szigetek egyik legjobb sajtja. Meglátogattuk a tonhalüzemet és az Európában egyedül álló kis kávéültetvényt is. Láttuk a szigetre jellemző érdekes képződményeket a Fajas-t, amik lapos tengerparti területek, melyeket a tengerbe folyó láva vagy a leomló sziklapart alakított ki.

Számomra az Azori szigetek egy mesevilág volt melyet a barátságos kollégák, a természet káprázatos látványa, a sziklás óceánpartok a kirándulások és az iskolában töltött idő teszik felejthetetlenné.

Köszönet ezért koordinátorunknak Pató Csabáné Szebényi Éva kolléganőnknek, kinek az út során megtapasztalhattuk remek szervező készségét és problémamegoldó képességét. Felkészültsége, tapasztalata nagy hasznunkra volt.

Kozma Olga